Bányai Elemér Szamosújváron, örmény sokgyerekes családban született. Szülei korai halála után a helyi árvaházban nevelkedett. 19oo-ban Kolozsváron szerzett magyar-francia szakon bölcsészdoktori diplomát.  19o5-ig Kolozsváron az Újság, a Magyar Polgári Lapok és a Kolozsvári Lapok szerkesztője, majd rövid ideig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában gyakornok. 191o-től a Magyar Nemzet, 1914-től a Magyarország belső munkatársa. Írói álnevét Shakespeare hősétől, Zubolytól kölcsönzte. Ezen az álnéven a Vasárnapi Újságban, a Pesti Naplóban, a Magyar nemzetben közölt színes riportokat az aktuális eseményeken túl a magyar történelem kiemelkedő alakjairól és alkotásairól. A régi Budapest nevezetességeiről szóló írásaival vált népszerűvé. Újságíróként, íróként a 2o. századi polgárság azon képviselője, aki támadta a konzervativizmust. Ady Endre jó barátja volt. Néhány alkalommal a Nyugatban is közölt. Haláláról Schöpflin Aladár is megemlékezett a Nyugatban. Az I. világháborúban az Uzsoki-szoros körüli harcokban esett el. Síremléke a Kerepesi úti temetőben van, a XVI. Kerületben utcanév őrzi emlékét.