Vajdaszentiványi csujogatások
rúgd ki lábam rúgd ki most
édes borom segélj most
édes vót az anyám teje
keserű a prófont bele
aló lábam kanyarodj
hargasinam le ne rogyj
csukros szegfű havadi
szeret ingem valaki
de ne kérdje akárki
titkos az a valaki
mennyi leán mind szeretöm
olyan az én természetöm
sárga murok ződ ugorka
szökjünk mint a kecskebéka
a szeretőm aranyalma
se nem szőke se nem barna
nincs hat ökröm csak kettő
ingöm úgyis szeret ő
ezt a leánt elkíséröm
mához egy hét meg is kéröm
ó te kicsi kontytalan
mé vagy olyan csintalan
ez a kicsi szögelet
megér sok más ezöret
a leánka szótalan
tejes kása sótalan
éfjak vagyunk s nem tehetjük
hogy a leánt ne szeressük
nem tűrök több buszuságot
tovébb rúgom a világot
a kalapom férevágom
kikapok én a világon
hozd el isten szombat estét
a vasárnapot es esmét
e két napon gyöngy életem
a rózsámmal vígon élem
ucu lábam ne hibázz
ha nem deckás es a ház
fére tőlem búbánat
búzát vágok nem nádat
tizenhárom récetojás
enyém vagy te küs rokolyás
háromszéken gelencén
nekem es van egy récém
adj egy kicsi tágasságot
hogy csináljak bolondságot
fényes csizma pantaló
beleugrék egy nagy ló
kákatermő sáros patak
hidd meg rózsám hogy elhagylak
ördög vigye a vendéget
másnak vettem feleséget
ha elmenyek az erdőre
más fekszik a lepedőre
kapud előtt mély árok
többet hezzád nem járok
húzd ki cigán ne csak félig
ne csípd-harapd el a végit
édes kicsi kerekem
fordulj egyet előttem
ne haragudj ne ne ne
me pogácsa me me me
rezes villa rezes kés
jöszte kéncsem táncolj tés
ne nézz rózsám a szemembe
meghalok szégylletembe
ez az enyém ezt nem hagyom
aki kéri megalkuszom
nosza rajta legények
én is nektek segittek
teremtette küs barnája
be sok csókot hinték rája
kit káromra kit hasznomra
kit más ember buszujára
iccu kicsi lóg a csicsi
nekünk es kell egy-egy kicsi
nem aludtam csak egy szikrát
eljádzottam az éccakát
fogdsza meg forgasd meg
téringesd meg lógasd meg














