Gyere babám szeressük egymást
Mert mi ketten összeillünk
Táncban is, járásban is
S az édes csókokban is

Gyere babám velem a világba
De anyádnak ne mondd meg
Gyere babám, legyünk egymáshoz kedvesek
Mert mindketten szegények vagyunk

Szeretem a táncot, verje meg a tűz
Mert megette a szerencsémet
Szeretem a román táncot
Érte pusztulok el

Csujjogatások

Az erdő fia vagyok
És nem ettek meg a farkasok
A farkasok marhákat és teheneket esznek
Nem szép és kedves legényeket

Szeretem, akivel táncolok
Mert rozmaring illata van
Rozmaring és ibolya
Mint a babám szemei

Uram, verjél és még hagyjál
Egy-egy fát és egy-egy házat
Egy-egy szép feleséget
Mikor a férj nincs otthon

Magyar szöveg a boncidai oláh forgatós tánchoz

Fáj a szívem nekem belül, mert bú szorítja kétfelől,
Fáj a szívem bánatjába', mert nem járhat szabadjára.
Mondd meg babám az anyádnak, ne átkozzon fűnek-fának,
Mert az átok helyet keres, azt fogja meg, kit érdemes.

Annyi nékem az irigyem, mint a fűszál a mezőben,
Szól a világ hadd, hogy szóljon, csak az isten el ne hagyjon.

Boncidai oláh forgatós

Kallós Zoltán tanította a válaszúti táborban 1993. nyarán

Tégy engem Uram, amivé akarsz,
Tégy csodamadárrá,
Hogy repüljek a kedvesem ablakára,
Az ablakból a tornácra,
Mert ott a kedvesem ír.

Fekete betűket papírra,
Szeretettel, örömmel,
Hogy nekem elküldje.
Tégy engem Uram, amivé akarsz,
Tégy nádszállá a mocsáron!

Hogy levágjanak a kaszások,
Hogy összegyűjtsenek a legénykék,
Hogy az ökrök a szarvukra vegyenek,
Hogy a padlásra vigyenek.

Szeretem a táncot, hogy enné meg a tűz,
Mert az ette meg a szerencsémet.

Szeretem a román táncot,
De nem tudom elindítani,
De elindítja a galambom,
Mert jobban tud táncolni.