A várat első alkalommal 1269-ben névtelenül, majd  1291-től említik név szerint.  Kezdetben vajdai vár lehetett, majd Kán Lászlóé és fiaié volt (1308-1315 között). Valószínűleg 1321-ben jutott királyi kézre. Ezután az erdélyi vajdai tiszthez tartozott.

Zsigmond 1387-1391 között Losonci László erdélyi vajdának adományozta, akinek fiáról, Jánosról visszaszállt a koronára. 1406-ban a szántai Lack testvérek kapták adományul. 1409-ben birtokosztály révén Dávidnak jutott. Családja kihaltával 1456-ban Losonci “Dezsőfi” László és Várdai Aladár kapta meg V. Lászlótól. Mátyás király 1484-ben a törökök elől menekülő moldvai vajdának adományozta, amit 1536-ig utódai meg is tartottak. Ekkor (Szapolyai) I. János király nevében Majláth István erdélyi vajda a Ferdinánd-párti védőktől ostrommal visszavette a várat, melynek hanyatlása innen datálható. Martinuzzi György váradi püspök, királyi kincstartó, mint a püspökséghez tartozó birtokot 1538-ban Borberek váráért, Alvincért és 8000 forintért Majláth Istvántól kiváltotta. Valószínűleg ezután rombolták le az erősséget, melynek lehordott köveiből felépült  Szamosújvár.

 1996-ban a református egyház márványtáblával és emlékkopjafával jelölte meg a vár helyét. 2000 és 2001 nyarán a cserkészek ásatásokat végeztek a Várhegyen, és megtalálták a várudvar kövezetét, néhány falmaradványt, a torony „pincéjét,” cserépedény-törmelékeket és egy 1524-ből való bronz váltópénzt (obulus) II. Lajos magyar király címerével és Szűz Máriának a „Magyarok Patrónájának” képével.