Bogáthi Gáspár, majd II. Rákóczy Ferenc szinte teljesen átalakította.

A 13. század második felétől 1575-ig a Bogáthiak birtoka. Az idők során a birtok a Bogáthiaktól Kendi Ferencen, Geszthi Ferencen, Kornis Gáspáron, Báthori Zsigmondon, Kornis Boldizsáron keresztül Péchi Simon tulajdonába, majd 1621-től a fejedelmi kincstár kezelésébe került. 1626-1629 között épül ki jelentősebben, ám a befejezés Bethlen Gábor halála következtében várat magára. Az építkezések 1649 őszén, II. Rákóczi György fejedelemmé választásával kezdődtek újra. Bár a lengyelországi hadjárat után lemondani kényszerülő II. Rákóczi György számára az országgyűlés meghagyta a radnóti birodalom birtoklásának jogát, a fejedelmi szék visszaszerzésére irányuló fenesi csata után végérvényesen elveszítette a radnóti birtokot, amely az új fejedelemasszony, Bornemissza Anna tulajdonába kerül. Tőle fia, II. Apafi Mihály, majd annak özvegye, Bethlen Kata örökölte. 1758-ban, az özvegy fejedelemasszony halála után a kincstár tulajdonába került uradalmat gróf Bethlen Miklós kancellár szerezte meg. A 18. század második felében épült a kastély új kapuépülete, a bethleni Bethlen –család kígyós címerével díszített „Kígyúsház”. 1887-ig a Bethlen család birtokában marad a radnóti uradalom, amikor gróf Bethlen Márk egyetlen éjszaka alatt elkártyázta. Gróf Haller Jenőtől, a nyertestől jutott Radnót az Erdélyi Római Katolikus Státus birtokába, amelynek mintagazdasággá és gazdasági iskolává átalakítva a legjelentősebb jövedelemforrása lett.

Az államosítás után

1948-ban ezt a kastélyt is államosították. Mezőgazdasági iskola, továbbképző majd kutatóállomás lett. A különálló kapuépület, a Kígyós ház, amit a 60-as évek elején restauráltak, emlékmúzeum lett.
Különböző információk alapján jelenleg a birtok a Katolikus Egyház tulajdona.

A Radnóton található kastély egy négyzet alakú, sarkain bástyákkal megerősített várkastély.
1545-ben Bogáti Gáspár építtette, 1650-ben II. Rákóczy György, Agostino Serena tervrajza alapján teljesen megváltoztatja az épület struktúráját, 1802-ben leégett a tető.
A jelenlegi kastély különbözik az Agostino Serena által tervezettel. A főépületet bástyás falak, tárházak, laktanyák és istállók, valamint a Marossal táplált árkok fogták körbe. A kastély kinézete is megváltozott, amikor a jelenleg romos állapotban lévő tetőzetet csináltatták az épületre. Jelenleg a várkastély siralmas állapotba található.

A kastély kertje

A kastélyt körülvevő kertről II. Rákóczi György építkezései előttről nincsen túl sok információ.
A fejedelem 1656-ban hívott a kastélyba egy német kertészt, aki a feleségével és gyermekével együtt érkezett Radnótra.  Arra, hogy milyen kertet kezdett építeni a német kertész, csak későbbi leírásokból tudunk következtetni.
A lugaskert a kastély északnyugati oldalán helyezkedett el. A filegóriákat abban az időben a „lippafák” (hársfák) alá, s nem ritkán azok ágai közé építették meg. Ilyenkor a fa ágait mesterségesen növesztették, hajtogatták, míg alkalmassá váltak egy-egy mulatóház megtartására.
Az 1684-ben készült radnóti leltár alapján kertet úgy említik, mint ami máris felújításra szorul, hogy visszanyerje korábbi pompáját. A felújítás valószínűleg nem történik meg, mert későbbi források egyre szegényesebb és leromlottabb kertről szólnak, az 1758-as leltár pedig már csak halovány emlékként idézi föl az egykori fejedelmi kertet.
Az 1656-ban létrehozott késő reneszánsz stílusú kert legdíszesebb része, a nyugati bástyához közel eső négy parterből álló geometrikus kertrész volt, amely támaszos sövénnyel, illetve a gazdasági épületek falaival volt körbehatárolva. Ebbe a „nagyobbik veteményesbe” három ajtón lehetett bejutni, melyek közül a legdíszesebb a Maros felől nyílott. A négy parter találkozásánál egy kőből készült pincén egy fából épített nyári filagória állt.

• Fekete Albert: Az erdélyi kertművészet - Maros menti kastélykertek, Kolozsvár, 2007
• Wikipédia