Báró Ugron István (Pákey Lajos volt a főépítész)

A kastély építése 1911 körül kezdődött. Építtetője báró Ugron István, az Osztrák-Magyar Monarchia moszkvai nagykövete. A kastélyhoz egy szerelmi történet is fűződik, miszerint a kastélyt a gróf egy orosz hercegkisasszonyba volt szereles, akit feleségül akart venni (állítólag ez a hölgy Miklós cár egyik leánya volt).
A legenda szerint Ugron báró hercegi fogadtatásban akarta részesíteni a kisasszonyt, ezért engedélyt kért a császártól, hogy aranypénzekkel teríthesse be az utat a vonatállomástól a kastélyig. A császár beleegyezett az őrült tervbe, egyetlen kikötése volt, hogy az aranypénzeket élükre állítsák, hogy senki ne léphessen a király arcképére. Ugron báró bármennyire gazdag volt, nem tudta megvalósítani tervét. Nem sokára az orosz cár családját is meggyilkolták, így teljesen remény nélkül maradt a báró. Szomorúan, visszavonultan élte életét e történet utána a báró, egyedül lelte halálát 1945-ben.

Az államosítás után

A kastély az államosítás után többféle funkciót is kapott, működött benne TBC szanatórium, iskola, magtár, majd 1963-tól árvaház, mely rendeltetése mai napig is fennmaradt.

Ugron Maria-Ioana 2006-ban adta le a keresetet a kastély visszaszolgáltatásáért, jelenleg a Maros Megyei Tanács használja, árvaház működik benne.
 

A kastélyt francia középkori kastélyok mintájára építették. Ugyanakkor az építésnél használt naptári számok misztikuma erősebben rányomta bélyegét. A kastélynak négy tornya (4 évszak), tizenkét bejárata (12 hónap), négy terasza (4 hét egy hónapban) volt, ötvenkét helyiséget (52 év) foglalt magába és minden nap más-más ablakon lehetett kinézni, mivel 365 ablakkal rendelkezett.

A kastély kertje